Ebben a cikkben az eddigi életem során gyűjtött digitális tapasztalataim és információim alapján szeretném egy kicsit más irányból megvilágítani, voltaképpen mi is az a Metaverzum.

Sokan sokféleképpen értelmezik a történéseket, de nagyon is előfordulhat, hogy mindenki rosszul látja az egészet.

Számos elképzelés arról szól, hogy a Metaverzum egy virtuális helyszín/tér lesz, olyasféle, mint amit a Ready Player One filmben láthattunk. Belépünk ebbe a térbe, és ott könnyedén találkozhatunk másokkal, akik szintén belépnek. Olyan világ, mint a MineCraft, a Fortnite vagy a World of Warcraft virtuális univerzuma, esetleg olyasmi, amit a legutóbbi Facebook Connect-bemutatóban Zuckerberg elénk vetített.
Mi van azonban akkor, ha szerintem ez igazából nem is egy digitális tér lesz? Nem tér, de sokkal inkább idő.

• Idő? Ezt meg hogy gondolod? – vághatod rá azonnal.

A kérdésedre én is kérdéssel felelek:

• Vajon ismered a technológiai szingularitás elméletét?

Technológiai szingularitásnak (röviden szingularitás vagy különösség) nevezzük a tudományos-fantasztikus irodalomban és a jövőkutatásban azt a lehetséges jövőbeli eseményt, amikor az emberfeletti intelligencia megjelenése miatt a technológiai fejlődés és a társadalmi változások felgyorsulnak, olyan módon és sebességgel változtatva meg a környezetet, amit a szingularitás előtt élők képtelenek felfogni vagy megbízhatóan megjósolni. Az esemény a nevét a fekete lyukak közelében létrejövő gravitációs szingularitás analógiájára kapta. A fekete lyukak közelében a jelenleg ismert fizikai modellünk használhatatlanná válik a végtelen nagy vagy nullához tartó mennyiségek megjelenése miatt. Ehhez hasonlóan a technológiai szingularitást megközelítve sem tudjuk az eseményeket előre jelezni jelenlegi jövőmodelljeinkkel.

(Wikipédia)

Lehet ez egy olyan pillanat például, amikor a mesterséges intelligencia tudása meghaladja az emberi tudást. MI ≥ emberi tudás.

• És ez mit jelent?

A Metaverzum érkezése egy történelmi pillanatot jelöl. Azt a pillanatot, amikor digitális életünk a fontossági sorrendben előrébb kerülhet fizikai életünknél.

Ez pedig nem egy nap vagy egy hét alatt történik meg velünk, és egyáltalán nem egy feltaláló zseni vagy tudós fogja elénk tárni vagy eladni nekünk, mint valami árucikket. Nem bizony.

Ez a grandiózus változás folyamatában fog megtörténni velünk, és még azt sem mondanám, hogy észrevétlenül. Szerintem mind tudjuk, hogy ez az eseménysor nem a közeli jövőben kezdődik majd, hanem már éppen zajlik. Valamikor úgy 20 évvel ezelőtt kezdődhetett, és azóta is figyelemmel kísérhetjük a térnyerését és hatásait: az eltelt időszak alatt életünk számos lényeges eleme alapvető digitalizáción esett keresztül.  

Vegyük például a munka világát. A gyárak futószalagjai mellől számítógépek elé kerültünk, és ott robotolunk minden nap azért, hogy bevételre tegyünk szert. Ehhez az utóbbi időben ráadásul szinte ki sem kell mozdulni a lakásból.

Azután itt vannak a barátaink: például a szomszédoddal való barátkozás és ismerkedés helyett mennyivel egyszerűbb online találni hasonló gondolkodású társakat, barátokat, ismerősöket, követőket…

Ami a szórakozás formáit illeti, ott is szembetűnő változásoknak lehetünk tanúi: nem csupán a játékaink kerültek online platformokra szédületes sebességgel (jelen pillanatban több ember játszik pl. a Fortnite-tal, mint ahányan kosárlabda- és fociórákra járnak együttvéve), de nem idegenkedünk már színházi előadások vagy élő koncertek streamingjének fogyasztásától sem, ami még akár két évvel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna számunkra.

Identitásunkat meghatározó külsőnknek egy ideje egyáltalán nincs szüksége egy kis feljavító púderre, hiszen smink helyett filterek ezrei állnak rendelkezésünkre, hogy megjelenésünket ideálissá varázsolják a digitális térben.

A közösségi médiafelületek „sztori” funkciói lehetővé teszik számunkra azt az elsődleges kommunikációt, amelyben meghatározhatjuk, kik vagyunk, milyen céljaink, álmaink vannak, és innen ismerhetnek meg minket a világban. Kezünkben van a lehetőség, hogy önmagunkat megalkossuk, és elhelyezzük a körülöttünk létező valóságban – legalábbis ebben az önmagunk által kreált valóságban.

Persze felteheted a kérdést: mi a valóság – és egyáltalán kreálható-e. És ha igen, mi baj lehet azzal, ha ebben aktívan közreműködünk?

Jogos kérdések.

Nézzük, mi a fontosabb számodra: hogy hogyan nézel ki és viselkedsz a való életben, vagy hogy hogy néz ki az Instagram-posztod, -feeded és -sztorid? Talán a kép, amit az ismerőseid látnak rólad van olyan fontos, mint a pillanat maga, amikor éppen történik veled? Ki tudja? Mindenesetre az nem lehet nagy baj, ha az ismerőseid által látott kép tetszést vált ki, sőt néha talán mintha fontosabb is lenne, mint maga a pillanat annak valódi élményével…

Kínzó gondolatok, ugye?

Amint látod, minden digitalizálódik: a munkád, a barátaid, a személyiséged. Mostanában ráadásul, hogy ennyi kriptobefektető és NFT-eladó/tulajdonos vesz körül, hirtelen azon kapod magad, hogy (közgazdasági értelemben vett) eszközeid és forrásaid is rohamos sebességgel kezdenek el átkerülni az online térbe.

Lassan az új ruhadarabjaid vásárlása helyett az online avatárod kinézetére kell nagyobb hangsúlyt fektetned, hiszen a digitális térben fogsz érintkezni, kapcsolódni, ismerkedni. Ha ugyanis mindenkit itt lehet majd megtalálni, akkor ebben az univerzumban kell kitűnnöd a többiek közül, itt kell megmutatnod, ki is vagy valójában. Itt kell „flexelned” 🙂 – hogy ne is beszéljünk az új téridő új kultúrájához kapcsolódó egyre újabb nyelvi kifejezések megjelenéséről, amelyeket kis idő múlva kizárólag azok értenek majd meg, akik jelen vannak ebben az új világban. Vagy részt veszel benne, vagy végleg lemaradsz.

Persze kapcsolódásunk zökkenőmentes elősegítése érdekében hamarosan lesznek cégek, akik olyan okoseszközöket gyártanak, amelyeket akár egész nap viselhetünk, és bizonyára viselni is fogunk, hiszen ezek olyan előnyökkel járnak majd, amiket most még fel sem tudunk fogni. Aki lemarad, az kimarad! – fut végig akkor rajtad a gondolat, és attól a pillanattól fogva a jelenlegi napod 50%-a helyett több mint 90%-át teszi majd ki a képernyőidőd. Számodra akkor kezdődik el igazán a Metaverzum!

Ez lesz az a pillanat amikor virtuális világunk a fizikai világunk elé lép, és teljes mellszélességgel lekörözi azt.

Nos, hogy jó vagy egy rossz dolog lesz-e mindez? A döntést rád bízom.

Én magam azt gondolom erről: nem dönthetjük el előre, jó lesz-e ez a helyzet vagy sem. Ez csak egy helyzet lesz; olyasmi, ami felé feltartóztathatatlanul haladunk, tehát nem kérdés, hogy hamarosan bekövetkezik. 10-20 év múlva az emberek nagy százaléka valószínűleg részese lesz a Metaverzumnak, és ott fogja élni a mindennapjait.

Egy vadonatúj világ lesz, amelyben teljes egészében rajtunk múlik majd, mit gondolunk az egészről, hogyan érintkezünk vele, és milyen döntéseket hozunk benne vagy kívül rajta. Egyébként pontosan ugyanúgy, ahogy a fizikai világban is történik mindez: rajtunk múlnak a döntéseink és a környezetünkhöz való viszonyunk. Talán annyi a különbség, hogy a fizikai világ dolgainak megtanulásához nem pusztán az az idő áll rendelkezésünkre, amíg csecsemőkorból felnőtté érünk, de rendelkezésre állnak szüleink, nagyszüleink és dédszüleink tapasztalatai is, tanításaik és élményeik, amelyeket átadnak nekünk verbálisan és a génjeinkben hordozva. Olyan tudásbázis ez, amelyre felnőttként talán magabiztosan támaszkodva elindulhatunk felfedezni a világot. Ugyanez természetesen nem lehetséges a Digitális Metaverzumban való eligazodás esetén, mert az annyira új, hogy nincsenek róla előre megírt leckéink, teljes egészében magunknak kell megtapasztalnunk a működését, megtanulnunk mechanizmusait és eredményeink vagy bukásaink alapján eligazodnunk benne. Ettől olyan félelmetes, egyszersmind izgalmas.

Digitális tapogatózásaink során mit tudunk felmutatni a múltból? Hajdanán 99%-ban a fizikai környezetünk adta szinte az összes kulturális és gazdasági ingert, amellyel együtt éltünk. A rádió, a film és a tévé megjelenése levitte ezt a százalékot 85 alá. A számítógép megjelenésénél nagyjából 70%-nál jártunk, a mobiltelefonok elterjedése pedig már 50%-ig csökkentette azt az időt, amelyet igazán a jelen fizikai valóságában töltöttünk. Figyelmünk észrevétlenül vándorolt tehát a valódi környezetünk felől a digitális világba.

És ugye mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy ahol a figyelem van, ott történik a tanulás, a fejlődés, vagyis: „where attention goes, energy flows”.

Mára tehát nem újdonság, hogy életünk 50%-át a digitális térben éljük, ebből pedig egyenesen következik, hogy életünk energiájának 50%-át „töltjük fel a világhálóra”.

Nem csoda, ha egyeseknek már az is fáradságot okoz, ha ki kell venni a zsebükből a mobiltelefont és kézben tartaniuk, miközben képeket, videókat vagy Tiktokot bámulnak…

Érdekes új világ, rengeteg előny, számtalan hátrány… összetett kérdések egész sora… és mindez egyetlen szóval írható le: Metaverzum.

Írd meg nekünk Te mit gondolsz erről!

(A gondolatokat Shaan Puri Twitter bejegyzései ihlették)